A 17. Karmapa felismerése


A 14. Künzig Samar Rinpocse levele:

A 17. Gyalva Karmapa, Trinli Táje Dordzse 1983-ban a Disznó évében született. Elsõszülött gyermeke a harmadik Mipham Rinpocsének, aki a buddhizmus Nyingma iskolájához tartozik.

A 17. Karmapa apja az elsõ Mipham Rinpocse - a tibeti Khamban lévõ 13 Nyingma kolostor fejének - harmadik reinkarnációja, felmenõi több generáción keresztül doktorok és tanult orvosprofesszorok voltak. Édesanyja, Decsen Vangmo a lingi Geszár királytól eredeztethetõ nemes család sarja. A harmadik Mipham Rinpocse még fiatalon megmenekült attól a sorstól, mely sok tibetit sújtott: vallásukat nem gyakorolhatták a kínai kommunista uralom alatt. Tanítója talált egy búvóhelyet a hegyekben, ahol képesek voltak - már kora gyermekkorától - folyamatosan gyakorolni a Dharmát. 1982-ben, miután a kormány enyhített a vallásgyakorlást korlátozó intézkedésein, Mipham Rinpocse Lhászába ment, hogy részt vegyen a buddhista intézmények újjáépítésén és a gyakorlás újjáélesztésében. A Pancsen Lámával való jó kapcsolatának köszönhetõen tevékenysége különösen sikeres volt.

A '80-as évek elején Mipham Rinpocse jidámja (energia- és fényforma a Vadzsrajána buddhizmusban) megjósolta, hogy amennyiben partnernõt vesz maga mellé, olyan fiai születnek, akik nagy bodhiszattvák lesznek. A következõ nap zarándokok egy csoportja látogatott el hozzá Khamból, köztük volt Decsen Vangmo. Mipham Rinpocse felismerte, hogy a lány szerény, finom, ráadásul komoly Csakraszamvara-gyakorló. Amikor házassági ajánlatot tett neki, a lány azonnal igent mondott.

Mint férj és feleség, Mipham Rinpocse és Decsen Vangmo egy kis lakrészt béreltek egy idõs hölgytõl Lhásza Bakor részén, azon az utcán, mely háromnegyed részben körbefutja a híres Dzsokhang-szentélyt. Elsõ gyermekük 1983-ban született. Két és fél évesen a fiúcska elkezdte mondogatni az embereknek, hogy õ a Karmapa. A háztulajdonos hölgy történetesen a néhai 16. Karmapa távoli rokona volt, és találkozott is vele személyesen, mielõtt Õszentsége elhagyta volna Tibetet 1959-ben. Egyszer Karmapa azt mondta neki: "Mielõtt meghalsz, még találkozni fogunk." A kisfiú kivételes viselkedése láttán a hölgy meg volt gyõzõdve arról, hogy a fiú maga a Karmapa. Erõs odaadás ébredt benne, így fölajánlotta a lakrész ingyenes használatát a családnak. Jóllehet, Mipham Rinpocse nem szólt a fiáról senkinek, azt remélve, hogy kiderül, fia a nagy nyingma mester, Katog Szitu Rinpocse inkarnációja.

Egy nap - 1985 elején - amikor Ngorpa Lagen, egy szerény, idõs Szakja láma a Dszokhang-szentélyt járta körbe az azt körülvevõ utcán, egy ragyogó kis arcot vett észre, aki az ablakon keresztül nézelõdött. Kíváncsiságtól vezérelve odament az ablakhoz, ahol a kisfiú a következõvel fogadta: "Tudod-e, hogy én vagyok a Karmapa?". Anélkül, hogy mérlegelte volna ezen egyszerû szavak komolyságát, Ngorpa Lagen ezt válaszolta: "Ha te vagy, add áldásod!". A fiú erre kinyújtotta kezét és megérintette a lámát. A láma elmondta, hogy olyan érzése támadt, mint amilyen a meditáció utáni mély nyugalom és mindent átható tér érzete, mely elhalványítja a zavaró érzelmek minden formáját.

Néhány nappal az áldás után, a Szakja láma zarándokok egy csoportjával, akik szülõföldjérõl érkeztek, Mipham Rinpocse elé járultak, hogy jóslatot kérjenek útjuk következõ állomását illetõen. A láma észrevette, hogy a kisfiú, aki korábban megáldotta, a sarokban játszik. Mipham Rinpocse megkérdezte a zarándokokat, hogy hány család van köztük. Amikor azt válaszolták, hogy "hét", a kisfiú odakiabálta a sarokból, hogy "nyolc!". Újra meg kellett számolni, és amikor kiderült, hogy a fiúnak igaza van, a láma beszámolt arról, hogy minden szõrszála égnek állt és olyan izgalom lett rajta úrrá, hogy nem is tudta teljesen palástolni.

Tovább folytatva zarándokútját, 1985 vége felé Ngorpa Lagen a nepáli Kathmanduba ment, ahol csatlakozott az évente megrendezett nagyszabású ima- és recitáció-összejövetelhez, amit Láma Serab Rinpocse - az elhunyt Karmapa tanítványa - vezetett. Ngorpa Lagen és Serab Rinpocse hamarosan összeismerkedett, és Ngorpa Lagen beszámolt a Bakor-beli találkozásáról a kisfiúval. Ezek után Láma Sherab Rinpocse és kísérõje, Csöpel Zangpo elindult a Curpu kolostorba, elõször azonban ellátogattak Mipham Rinpocséhoz Lhászába. A fiú nem volt az apjával amikor megérkeztek, így Láma Serab Rinpocse megkérdezte, hogy láthatná-e a fiút. Amint behozták, csöndben apja mellé telepedett és idõrõl idõre a vendégekre pillantott, széles mosolyokat küldve feléjük. Amikor Láma Serab Rinpocse Mipham Rinpocse feleségérõl érdeklõdött, azt a feleletet kapta, hogy éppen Csakraszamvara elvonuláson van. Láma Serab Rinpocse elmondta, hogy a beszélgetés folyamán remegni kezdett, és ez nem akart abbamaradni. Amint elhagyták a házat, a kísérõje megjegyezte, hogy valami nagyon különöset érzett miközben a beszélgetés zajlott: ugyanarról számolt be, amit Láma Serab Rinpocse maga is érzett.

A fenti történetet Láma Serab Rinpocse mesélte el 1987-ben. A történet sajátosságai megegyeztek egy korábbi beszámolóval, amit Lhászából kaptam. 1986 októberében Csobdzse Tri Rinpocse felhívta a figyelmem Mipham Rinpocse fiára és egy fényképet is mutatott a fiatal gyermekrõl.

1981 vége és 1984 között Taj Szitu Rinpocse, Kongtrul Rinpocse, Gyalcab Rinpocse és jómagam - azon régensek bizottsága, amit a néhai Karmapa titkára, Damcso Jongdu hívott össze, hogy közös erõvel találjunk rá az újraszületett Karmapára - több összejövetelt tartottunk, hogy összehangoljuk Karmapa reinkarnációjának felismerésével kapcsolatos erõfeszítéseinket. Bár Damcso Jongdut senki sem hatalmazta fel, hogy létrehozza ezt a régens-csoportot, kezdetekben mégis illedelmesen belementem a dologba. Hamarosan azonban érezni kezdtem, hogy a találkozók egyre inkább politikai színezetet kapnak, és határozatainkat a másik három régens nem követte úgy, ahogy abban megállapodtunk. Ehelyett másfajta tevékenységek kerültek elõtérbe anélkül, hogy a bizottság minden tagja tudott volna róluk. Nem maradt más választásom, minthogy függetlenül cselekedjek, azonban csendben - Samarpa mivoltomat érvényesítve - a bizottságon belül mindent megtettem, hogy megnyerjem a többi Rinpocsét nézeteimnek. Végül is - a bevett gyakorlat szerint -a Samarpák azok, akik arra lettek felhatalmazva, hogy azonosítsák és felismerjék az újraszületett Karmapákat.

1988-ban elvégeztem a saját, független kutatásomat arra vonatkozólag, hogy Mipham Rinpocse fia-e a Karmapa. Elõször megkértem Csecsu Rinpocsét, aki Tibetbe látogatott a nepáli kormány küldöttségének tagjaként, hogy látogatása során szerezzen több információt a fiúról. Ezután elküldtem egy lámát Lhászába, hogy még közvetlenebbül vizsgálja meg a fiút. Elsõ találkozásukkor a fiú közölte a lámával, hogy azért küldték, hogy megvizsgálja õt. A beszámolók és a vizsgálódások eredményei arra késztettek, hogy 1988 júliusában hosszabb elvonulásra menjek, melynek során meggyõzõdtem arról, hogy a kérdéses fiú a 17. Karmapa.

A Karmapa személyét illetõ személyes meggyõzõdésem ellenére az idõ ekkor még nem volt alkalmas a hivatalos bejelentés megtételére. Azonban 1991 elején, a Pokharában, Sangpa Rinpocse által építetett Karma Kagyü kolostor felszentelésekor, melyen Dazang Rinpocse, Sacsu Rinpocse, többszáz láma és mintegy négyezer tibeti vett részt, a következõket jelentettem ki: 1.) Valószínûleg Tibet Karmapa következõ újjászületésének helyszíne 2.) A 16. Karmapa mihamarabbi újjászületését ösztönzõ imát át kell változtatni a 17. Karmapa hosszúélet imájára 3.) A 17. Karmapa neve - döntésem szerint - Táje Dordzse. A bejelentésbõl nyilvánvalóan levonható volt az a következtetés, hogy rátaláltam és szentesítettem a 16. Karmapa reinkarnációját.

Karma Pakshi, a 2. Karmapa ezoterikus mûveiben (Szangvej Namthar), amit Dugpa Carcsönek neveznek, 21 Karmapa inkarnációt jósolt meg és megadta ill. megjósolta mindegyik inkarnáció nevét. A 18. Karmapa neve Táje Dordzse. Az 5. Karmapa a következõ jóslatot tette: "A vonalam meggyengül - a 16. és a 17. Karmapa között". A felszínen Karma Paksi jóslata ellentmond azzal, hogy a 17. Karmapát Táje Dordzseként ismertem fel és neveztem el. Ez a látszólagos ellentmondás azonban könnyen megmagyarázható. Mint ahogy az köztudott, a 14. Karmapa reinkarnációja mindössze három évet élt és soha nem koronázták meg, így a hivatalos protokoll szerint a tizenötödik újraszületés nem a 15. Karmapa. Ebbõl következik, hogy a Karmapa 16. reinkarnációja lett megkoronázásakor a 15. Karmapa és így tovább. Más szavakkal, Karma Paksi és az 5. Karmapa jóslatai nem ellentmondóak, hanem egybevágnak. A vonal meggyengülése a 16. és 17. Karmapa között, az 5. Karmapa jóslata szerint, az újjászületések és a hivatalosan elismert Karmapák közti eltérésre utal, amit a 15. inkarnáció korai halála okozott. A Karma Paksi által adott Táje Dordzse név a 18. Karmapának teljesen helyénvaló, mivel a 17.-ként elismert Karmapa valójában a 18. inkarnáció.

(Mellesleg, az 1991-ben Pokharában tett bejelentésem ellentmond és cáfolja Taj Szitu Rinpocse azon vádjait, amit röviddel ezután, 1992-ben hozott fel, mármint hogy Karmapa reinkarnációját a bhutáni királyi családban próbálom "felkutatni". Ebbõl csak azt a következtetést vonhatom le, hogy alaptalan vádaskodása nem volt több, mint egy elõre kitervelt taktika, hogy megakadályozza az igazi Karmapa általam történõ felismerését.)

A Pokharában tett bejelentés kétségkívül nagy izgalmat keltett és sok megjegyzést vont maga után. Mindez arra ösztökélte Láma Serab Rinpocsét, hogy azonnal hozzám siessen Kathmanduba és megmutasson egy darab papírra vetett verset. Egy sziklaként tisztelt szent, Löpon Kunzang Rinpocse, aki még 1991 elõtt elhunyt, adta a papírost a legnagyobb titokban Láma Serab Rinpocsének 1983-ban, azon látogatásainak egyikén, melyet Löpon Kunzang Rinpocse elvonulásán tett a szikkimi Rinag hegyekben. A vers pontos eredete egyelõre tisztázatlan. Serab Gyalcen Rinpocse szerint, aki a nepáli Manang törzsi közösség spirituális feje, Löpon Kunzang Rinpocse azt mondta, hogy két forrás lehetséges. Az egyik egy régi szöveg, a Jógi Zilon Lingpa Kincsei (Zilon Lingpa a buddhizmus nyingma iskolájához tartozott). A vers másik lehetséges forrása a néhai Dudzsom Rinpocse, amikor egy különleges Guru Padmaszambhava pudzsát végzett el Kalimpongban a '60-as években.

Mielõtt a 17. Karmapa Táje Dordzse felismerésének hivatalos bejelentése megtörtént volna, Taj Szitu Rinpocse és követõi megpróbálták aláásni a hírnevem és megkérdõjelezni a 17. Karmapa általam történõ azonosításának hitelességét. Több törvénybe ütközõ és spirituálisan korrupt lépést tettek, melyek - már ami a mi Karma Kagyü hagyományunkat illeti - teljesen becstelenek voltak, sõt hitszegõnek minõsülnek. Taj Szitu Rinpocse és követõi még olyan szélsõségekbe is bocsátkoztak, mint 1993 augusztusában a szikkimi Rumtek kolostor erõszakos megtámadása, és az elhunyt Karmapa szerzeteseinek elûzése a kolostorból.

Rögtön azután, hogy Karmapa Táje Dordzse és családja elhagyva Tibetet Nepálba menekült, a fiatal Karmapa Új-Delhibe érkezett 1994 márciusában, ahol egy fogadó-ünnepség keretében formálisan is felismertem õt, mint 17. Karmapát. 1996 novemberében szerzetesnek állt a Buddhától származó Menedék-fogadalmak letételével, mely egy nagy ünnepség keretében történt a Buddha Gaja-szentélyben. Ekkor kapta a Trinli (buddhaaktivitás) Táje (határtalan) Dordzse (rendíthetetlen) nevet.
Mint ahogy az kirajzolódhatott ebbõl a beszámolóból, a 17. Karmapa Táje Dordzse általam történt azonosítása és felismerése a Karma Kagyü tradíció több évszázados gyakorlata szerint ment végbe. Ez a folyamat teljes mértékben spirituális volt, nélkülözött minden politikai indítékot. Ugyanez sajnos nem mondható el Taj Szitu Rinpocséról és követõirõl.

Kelt: 1999. szeptember 9